A telihold jó idő az éjszakai merülésre... Kihasználtuk…
Palatínus-tó, 2011. július 15.
(Fotók: Garamvölgyi Csaba, Székely András)
ÚJRA ADRIA – ÚJRA KRK-SZIGET
(2011. augusztus 27 – szeptember 3.)
Nem azért szervezünk évente, akár többször is túrát az Adrián Krk-szigetére, mert, mert fantáziátlanok vagyunk. Több oka van ennek. Nehéz betelni a környék merülőhelyeinek szépségével, ami közül sokhoz régi, szép emlékek is kötnek többünket. Így helyszínválasztásunk egyik indokaként, az ismert és ismeretlen mérlegén tehát a merülőhelyek szempontjából az első „serpenyőbe” kerültek súlya a nagyobb. Másik ok az, hogy kedveljük Tengeri Buborék Búvárbázist, amit Szarka Géza – egykor Ő is delfines búvár volt – vezet, mert az megbízható, a napi túrákhoz ideális az Obelix búvárhajó, s a merülések jól szervezettek-vezettek. Szeretjük a környéket, a zátonyokat, a festői sziklafalakat, a homokos kis öblöket. Élmény és lelkileg is pihentető nézni a szinte függőleges sziklákon váratlanul felbukkanó bégető birkákat, a magasban köröző, vagy a szirteken szárítkozó, esetenként a hajó körül kolduló sirályokat, s szárnyas búvártársain a kormoránok merüléseit. Szívesen figyeljük meg Plavnik oldalában a különleges és sajnos ritka, védett fakókeselyű családokat. S kedveljük az ódon várfalakkal, épületekkel, kanyargós szűk utcáival a régmúltat felidéző Krk óvárosát, amit ugyanakkor az odalátogatók színes, hömpölygő tömege pezsgő hangulatúvá tesz. (Időnként már-már túl sokan is vannak, s túl hangosak, de ez is hozzátartozik a tengerpart hangulatához.) Látható, hogy számos oka van, hogy miért térünk vissza Krk-re, de úgy gondolom, hogy mindenki hozzá tudna tenni még egy-két számára fontos indokot…
Az Obelixen vidáman lobogott új zászlónk – most járt először külföldön – s volt, hogy elkísérte csoportunka a víz alá is. Ezúttal a merülőhelyek közül igyekeztünk azok közül válogatni, ahol a szárazföld mélyéből foglalt el kisebb-nagyobb részeket a tenger, tehát felkerestünk üregeket, repedéseket, barlangokat. S mivel nem csak barlangból áll a tengerpart, ezért ismert és ismeretlen, a kék mélységbe szakadó falak mellett merültünk, vagy a sekélyes részeken az ottani élővilág szereplőivel igyekeztünk – többnyire eredménytelenül – a kapcsolatfelvételre…
Kellemes és jó túra volt, persze az egy hét az túl rövid ahhoz, hogy az ember eljusson mindenhová, amit újra, vagy újként fel szeretne fedezni… (Lehet azért, mert alapvetően telhetetlen az ember.) Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy visszamegyünk…
(KKA, fotók, videó: Székely András)
Kihasználtuk a szeptemberi nyarat
Szeptember harmadik hét végéjén a Palatínus-tóhoz, a Music Beach-re szerveztünk túrát. Ez volt az első alkalom, hogy az Esztergomi Spartacus Sportegyesület Búvár Szakosztály által a közel múltban megnyitott búvárbázison merültünk. Szép idő, kellemes víz hőmérséklet, elfogadható látótávolság, érdekes víz alatti pálya – ez (is) egy sikeres túra volt…
