Szezonnyitó Szakosztály túra

Írják, mi meg olvassuk. Mondják, mi meg hallgatjuk. Azután mi is mondjuk, s ami ezeknél fontosabb csináljuk is. (Tudatosan nem a tesszük kifejezést használtam.) Ja, hogy mit? Bocsánat… A téli pihenö után a a szezonnyitó merülésröl van szó. Fontos, hogy az ember nyugodt körülmények között – nem éles helyzetben – átnézze a hajót, kibontsa a vitorlákat, s egy könnyü laza kört írjon le a vízen. Lássa, minden a helyén van, egy kötél sem öregedett el, a téli estéken foltozott vitorlák tartanak-e, s nem utolsó sorban a kézben, szemben és a fejben benne van-e mindaz, ami az elözö szezonban ott volt. Nos valami ilyen a vitorlásoknál az évadnyitó hajópróba, s valami hasonló a búvároknál a szezonnyitó merülés. Érdekes dolgot figyeltem meg a évek során. (A vitorlásoknál is, meg a búvároknál is.) Valaki minél régebben „müveli a sportot”, annál inkább fontosnak tartja ezt az „elsöt”. Sajnos az nem várható el rohanó, kapkodó, erölködö világunkban, hogy mindenki egyszerre legyen a tópartján… Kár… Minél többen vagyunk, annál jobb, annál teljesebb az élmény. Meg eredményesebb is a kezdés. Nos, most, a hétvégén összegyültünk az Esztergom-kertvárosi Palatínus-tó partján szakosztálytagok és barátok, s egy kellemes szezonnyitó, órácskányi merülés keretében próbáltuk ki a „hajót”, bocsánat magunkat, felszerelésünket, így indítva útjára – a remélhetöleg – biztonságos merülésekben, kellemes és érdekes víz alatti felfedezésekben gazdag búvárszezont…

A túra résztvevöi a merülés után…

2006. május 21.

* * *

Új képek és gondolatok a pagi túráról...

Pag-sziget felé, a kompon...	Igen, ez már valóban a nyár. Persze ilyenkor is van Bóra.
Köztudott, lapos partról a vízbeszállás a legegyszerûbb. Vagy mégsem?	Merülés elõtt...
Terepszemle. Nedves!	Innen indulunk?
Igen!	Nem is olyan bonyolult!
Vagy mégis?	Úszunk!
Víz alatt...	Vissza a partra...
Essem annyira egyszerû erõs hullámzásban!	Beöltözés (újra).
A hullámok meg csak jönnek...	Merülés uán 1 (merüléskiértékelés is).
Jubileumi torta...	Merülés utáni tevékenység: a merülés nyilvántartó könyv kitöltése...
Javul az idõ!	Hajós merülés után - napsütéseben, sima vízen...
Gyorsan elszaladtak a túra napjai...	Hazafelé elõben, hogy ne fájjon a szívûnk!

Elõzetes! Szakosztályunk az idei elsõ tengeri túráját június 1-6-a között, az Adriához, Pag-szigetre, a Kék Öböl Búvárbázis közremûködésével szervezte. A túra az elmúlt évek „legnépesebb” DELFIN tengeri túrája volt, vendégeinkkel együtt 18 fõ volt a létszám.… Bár az idõjárás nem kedvezett, a jó hangulatot nem tudta elrontani és az elõzetesen kitûzött merülési céljaink – jelentõs részét – is sikerült megvalósítanunk…
Elõzetesen néhány kép a túráról…

* * *

Barátsággal köszöntjük és üdvözöljük a DELFIN új tagjait, Miskolczi László merülésvezetõt és Verók Katalin alapfokú búvárt, akiket a Szakosztály 2006. június 2-i kihelyezett ülésén (Horvátország, Pag-sziget, Stara Novalja) a jelenlévök – egyhangú szavazással – tagjaink közé felvettek. Új DELFIN-es búvártársainknak sok-sok szép és biztonságos merülést kívánunk!

(Szakosztályvezetés)

2006. június 08.

* * *

2006. július 07-09., Szlovákia, Erzsébet pataki túra

„Kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni!”

Júliusban néhány klubtag (8) és hozzátartozója Szlovákiában járt, hogy egy túra keretében megtekintse a híres Erzsébet patak élövilágát és annak környezetét. Erröl szeretnék beszámolni azon klubtagoknak, akik még nem jártak ott és azoknak, akik valamikor jártak ott.

A szervezést Tóth Dávid klubtársunk végezte, akinek itt szeretnék köszönetet mondani. Az indulás elött két héttel összeállt a létszám, kialakult a találkozási hely és idöpont.
Péntek
Vámosszabadi határátkelö után találkoztunk a szlovák oldalon egy benzinkútnál, ahol már várt ránk id. Csukás László helyi idegenvezetönk. Rövid ötvenperces út után megérkeztünk Dunatökésre, majd elfoglaltuk szálláshelyünket a szintén magyar tulajdonosoknál. A kis faházak a mai igényekhez viszonyítva szerények, de a célnak megfelelnek. A benti egyszerüséget kárpótolta Guszti bácsi gyönyörü kertje, ami telis-tele volt különleges növényekkel. A vacsora este nyolc órára volt megrendelve, úgyhogy igyekeznünk kellet a kipakolással. Az étkezések színhelye a szállástól mintegy öt percnyi gyalogútra volt, egy hangulatos kis dunaparti vendéglöben, ahol nagy szeretettel várnak minden odaérkezö magyar búvárt. A tulajdonos a vacsora elött mindenkinek egy korsó sörrel kedveskedett. A sör legurítása után jött a bableves, amiböl mindenki gyanútlanul megtömte bendöjét, feltételezvén, hogy csak egyfogásos lesz a vacsora. Aztán a pincérnök megjelentek a rántott húsokkal, majd a dinnye szeletekkel és részünkröl jöttek a nagy sóhajtozások, has simogatások. Cs. Laci a vacsoránál V. Zoli mellett talált ülöhelyet. Mint utólag kiderült ez Zoli számára végzetesnek bizonyult, mert majd minden étkezés így zajlott. Mielött még valaki rosszra gondol nem Cs. L. illatával, záróizmaival, nemi identitásával volt a probléma, hanem a beszélöjékével. Rengeteg történetet, rengeteg barátság, befolyásos emberekkel való kapcsolat hangzott el, amiböl sok a fantasztikum határát súrolta. Ezekböl találhattok ízelítöt majd a klubtagoknak menüpont alatt.
Szombat
Reggeli után, nem hajszolva magunkat, elindultunk elsö merülö helyünk felé. A merülések vetésforgó rendszerben müködtek, háromszor hármas csoportokra oszlottunk.
Nekünk elsö nap a Tésztagyár nevü hely jutott. A helyszín bemutatása után volt bennem egy kis borúlátás a vízbejutással kapcsolatban, ugyanis rettentöen meredek, csúszós, ágas-bogas, szúnyogokkal teli volt a part. Ezért a nálam lévö kötelet egy fához rögzítettem és ennek segítségével engedtük le, majd húztuk fel magunkat. A merülés rendben zajlott. A látótávolság igen rossznak mondható, a víz 12 °C volt. Átlag mélység 1,5 m. Halakat nem láttunk. A növényzet és a fenéken, a hidegvízi feltöréseknél található színek nyújtottak némi kárpótlást.
Egytálételes ebédünk után három óra körül kenu túrán vettünk részt az erös sodrású Kis Dunán. „Kommandósaink” (V.Zoltán, Cs. Péter), úgy döntöttek, hogy nekik ez nem kihívás, és inkább egy kis alvással rápihennek az esti „bevetésre”. Négy kenuval vágtunk neki a kb. két órás útnak. Idegen vezetönk bevállalta, hogy ö egyedül evez, hiszen neki ez nem okozhat gondot, mivel min. 50 évig kenuzott elötte. Kb. 10 percig tartotta velünk az iramot, aztán lemaradt. A rövid kis vízi túra jól sikerült, napoztunk, fürödtünk, versenyeztünk, csodáltuk a tájat.
A késö délutáni merülésre már csak két csoport vállalkozott. Mi a Kecskés nevezetü helyet választottuk. Ez már sokkal szimpatikusabb helynek bizonyult, mint a délelötti, bár a szúnyogok itt is végig aktívak voltak. Meseszépnek bizonyultak a hínároszlopok alkotta átjárók, a bedölt fákon látható édesvízi szivacsok, az apró halrajok. A látótávolság az öt-hat métert, a víz 24 °C is elérte. A „kommandós” különítmény a tésztagyárat csípte ki. A helyröl a véleményük nekik sem volt jobb mint a miénk.
A vacsora ismét böséges és finom volt. Étkezés után jöttek a meglepetések. B. Barbara 100. merülése alkalmából a klubtagok megajándékozták egy B.B. pezsgövel és egy Delfines pólóval. I. Ilona születésnapját jegyezte ezen a napon. Kedves férje jóvoltából tortával, zenekari tussal, ajándékokkal ünnepeltük.
Vasárnap
Erre a napra egy merülés maradt. Végre eljött az alkalom, hogy a malomnál merüljünk. A vízbejutás itt sem volt egyszerü. Egy hidat övezö szalagkorlát alatt kellet átadnunk a felszerelésünket, majd nekünk is átbújni. A merülés szép volt. Bár a nagyobb ragadozó halakat hiányoltuk. Halrajok, bedölt fák, tiszta víz, burjánzó növényzet, kellemes höfokú víz.
Merülés után ABC felszereléssel beúsztunk a híd túloldalára és megnéztük az átbukó víz sodrásában lakmározó tömérdek halat.
Az ebéd ismét kifogástalan bizonyult. Aki nem vezetett hazafelé megitta utolsó sörét, a többiek irigykedve nézték öket és lecsorgatták a torkukon a bubis vizet. Délután rövid pihenés, pakolás és búcsúzkodás után elindultunk haza.
Összefoglalás
A nyilatkozatok alapján, túra jól sikerült, a résztvevök jól érezték magukat.
Én már másodszorra jártam itt. Vannak változások és nem mindegyik pozitív. Szerintem, aki eddig nem járt itt, nem biztos hogy egy pár év múlva lesz még alkalma ugyanebben az élményben részesülnie. Persze lehet, hogy ezt csak az én pesszimizmusom diktálja. Ne így legyen!

Schreiner Lóránt

Megérkeztünk	A Kis-Duna
A Malom
A Malom	Faházak
A vendéglõ belülrõl	Ez elsõ sör
Szombati reggeli	Eligazitás a Malomnál
Tésztagyári készülõdés	A növényzet
Hazai borral	BB pezsgõ a 100. merülésre
Az ünneplés	Kommandós szarvakkal

Búcsúebéd

Fotók: Verók Katalin

Szigetszentmárton, 2006. július 19.

Vass Zoltán levele az Erzsébet pataki túrához...
TOVÁBB >>>

* * *

2006. oktbóber 05-07., Horvátország, Krk-sziget

Régi álmom volt, hogy ismét merüljek azokon a helyeken Krk környékén ahová oly sok szép – és valljuk be kellemetlen – emlék is füzött. Elhatároztam, hogy nosztalgia túrát szervezek…

A kilátások nem voltak túl biztatóak az idöjárást illetöen. Már több nappal a túra elött erös jugo fújt a környéken, ami mint tudjuk nem túl biztató… Megérkezésünkkor sem volt ez másképp.

A Tengeri Buborék bázison Szarka Géza barátom vendégszeretetét és tengerifü pálinkáját élveztük, a nagyon kultúrált apartmanokban és a jól felszerelt búvárbázison. Sajnos a merülési tervet keresztülhúzta a folyamatosan erösen fújó jugo. Igy a nosztalgia programot kicsit meg kellett változtatni. Elsö nap Silóra mentünk és bemerülö merülésnek terveztünk egy kis zátony meglátogatását a Velebit-csatornában. Induláskor még úgy tünt, hogy sikerül kijutni, mire azonban kiértünk már viharossá fokozódott a szél, így vissza kellett fordulni. A lányok nagyon élvezték a nagy sebességet és a hullámok csapkodását, mi azonban a merülés elmaradásától féltünk… Végül egy szélcsendes öbölben sikerült az elsö merülést végrehajtani. Nem volt túl érdekes hely, de legalább merültünk… Nem terveztünk csoportos merülést, így mindenki a párjával indult neki. A merülés végén Lóri és Kati – akik késöbb merültek le egyenlítési problémák miatt – kicsit lemaradtak. Eltelt már vagy 20 perc és még sehol… Kezdtünk idegeskedni… A hajóval fel és alá mentünk, kerestük a levegöoszlopokat… Végül egy elhagyott öbölben felfedeztük Öket. Kicsit mintha eltévedtek volna…Délután a Siló-i roncs volt a program. Ahhoz képest, hogy több napja igen erös szél fújt a látási viszonyok elég jók voltak, és ami a legfontosabb senki nem merült elöttünk. Miénk volt a roncs… Ki is használtuk a lehetöséget. Ismét – már sokadszor – végigúsztuk a hajót keresztül-kasul. Nagyon jó kis merülés volt! Este hatalmas spagetti vacsora és kis borozgatás-sörözgetés volt a program a szálláson a régi emlékek felidézésével egybekötve…

Másnapra kissé csendesedett a szél de azok a fránya döghullámok még mindig meghatározták a merüléseket. Egy helyi halászhajóval mentünk ki az egyik kedvenc merülöhelyemre Plavnikra, a Hármas–öbölbe. De sokat merültünk itt… Ennek ellenére most is rengeteg szépségét fedeztem fel… Délben tintahal ebéd a hajón, ami nagyon finoman volt elkészítve.
Innen Krusijára hajóztunk, és szerencsére ekkorra már teljes szélcsend és csodás napsütés várt. Merültünk egy szépet itt is majd új klubtársunk Gábor barátnöje, Mónika is kipróbálta a víz alatti élet szépségeit. Én lehettem a szerencsés aki ide elöször elkalauzolta…Este séta és vacsora Krk városban, majd gyors elbújás a szobákban.

Következö napi tervünk a Lila-fal volt, és végre az idöjárás kegyeibe fogadott bennünket. Szélcsend, vasalt víz, napsütés. Kell ennél jobb? Igen, egy szép merülés az Adria talán egyik legszebb merülöhelyén… Bár egy kicsit nyügösek lettünk mikor odaérkeztünk, mert egy német búvárokkal zsúfolt hajó kikötött elöttünk. Mivel mi sem voltunk kevesen a hajón, így mondhatom, hogy pezsgett a víz. Ez talán nem lett volna még baj, azonban az már igen, amikor az orrunk elött merülö német csoport egyik tagja végigpedálozott a gorgoniamezön…
Amikor ilyeneket látok, már nem csodálkozom, hogy miért ennyire kopárak a tengerek…
Délután újabb nosztalgia merülés az Ágyus-bölben. Terv az volt, hogy egyenesen leúszunk az ágyukig, majd onnan át a Helma roncshoz. Valaha ez nem okozott nekem problémát, azonban az eltelt évek alatt bizony sokat felejtettem. Ennek következménye az lett, hogy túlúsztam az ágyukon és mire észrevettem addigra levegökészletünk annyira megfogyatkozott, hogy a roncsig már nem tudtunk elúszni. Még szerencse, hogy az ágyukat meg tudtuk nézni… A visszaút azonban kárpótolt bennünket az elveszett élményekért. Történt, hogy félúton Plavnik és Krk között fölbukkantak a delfinek. Elöször még csak távolban ugráltak ki a vízböl, majd egyre közelebb merészkedtek. Végül több példány is együtt úszott a hajóval. Hatalmas élmény volt! A négy esztendö alatt míg itt dolgoztam ilyen nem fordult elö. A populációt ismertük, azonban ilyen közel soha nem merészkedtek! Ez volt a nap megkoronázása!

Délutánra még maradt erönk egy szép kirándulásra Vrbnik-be, majd onnan át Punat-ba, ahol oly sok szép estét töltöttem el! Itt vacsora a pizzériában (a tonhalas pizza még most is nagyon szuper) majd fagyizás az albánoknál. Szóval a végére igazi nosztalgia hangulatom támadt… Már csak az Aquarius hiányzott…

(Garamvölgyi Csaba)

Krk-sziget, 2006. október 5-7.

* * *

2006. október 20-23., Horvátország, Krk-sziget

Gondoltuk kihasználjuk a még mindig jó idõjárást és egy hétvégére leugrunk Krk-re. Kapóra jött Szarka Géza meghívása az idényzáró bulira.

Az elõjelek itt sem voltak túl bíztatóak, már ami az idõjárást illeti. Lefelé menet végig zuhogott az esõ, és Krk felett is sötét felhõk tornyosultak. Azonban így is nekiindultunk a kis halászhajóval Cres-szigetének. Kicsit szomorú merülésre készültünk, hiszen a cél egy fiatalon elhunyt búvártársunk emlékére készûlt víz alatti emléktábla elhelyezés volt a Törpés-öbölben. Beöltöztünk, majd mindannyian vízbeszálltunk. Géza elhelyezte az emléktáblát amit azután valamennyien körbelebegtünk. Szomorú és megható volt… Innen elúsztunk egy szép falig, amit végigmerültünk. Rengeteg kis üreg és sok-sok hal. Szép merülés volt…

Délután az „átbújós falnál” buktunk víz alá. Ez egy nagyon szép és érdekes merülés. Kb. 3 méterrel a víz felszín alatt egy lyuk található, amin átbújva egy kb. 30 méteres fal tetején találja magát a búvár, felette pedig egy nagy üreg. Szóval igen szép hely! Itt is nagyon sok halat láttunk.

Másnap a Lila-fal felé vettük az irányt és immáron nagyon sokadszor megcsodáltam a gorgoniákat, valamint a hatalmas falat sok-sok üreggel és hallal. Itt még polipot is sikerült becserkésznünk! Sajnos ezekbõl a kedves állatokból is évrõl-évre egyre kevesebb lesz…

Délután Géza egyik új merülõhelyére indultunk, a New Caves-hez. Valóban nagyon szép és hatalmas üreg, gazdag élõvilággal, valamint egy levegõs kürtõvel. Itt sikerült elsõnek beúsznunk, így még senki nem keverte fel elõttünk…
Estére maradt a szezonzáró buli Krk városban, egy hangulatos pinceétteremben. Terülj-terülj asztalkám, sör, bor, nagyon kellemes gitárzene, melyet Géza egyik hallgatója szolgáltatott.
Így zártuk le a 2006. év búvárszezonját…

(Garamvölgyi Csaba)

Krk-sziget, 2006. október 20-23.