A sportok számomra mindig komoly vonzerőt jelentettek, így nagy örömmel jelentkeztem - Pinczés Tibor barátommal együtt - még 2008-ban egy alapfokú búvártanfolyamra. Az alapos - s ma már tudom, hogy - az átlagosnál hosszabb és több ismeretet adó elméleti és gyakorlati oktatás során már körvonalazódott bennem, hogy ez az új sport, vagy szabadidős tevékenység (esetleg ennél is több) hosszú távon meg fogja majd határozni a szabadidőmet. Az alapfokú, CMAS 1 csillagos búvárminősítést még abban az évben, augusztusban szereztem meg. Úgy alakult, hogy a tanfolyam évében - sajnos a következőben sem - jutottam el tengerre, viszont Kollár K. Attila búvároktatóm hazai vizekben, uszodában szervezett programjaiban igyekeztem a lehető legtöbbször részt venni. Így év végére a merülés nyilvántartó könyvemben már közel 30 merülés szerepelt. Az első merülések után - a víz alatti világ érdekességén kívül - két dologra jöttem rá. Az egyik az volt, hogy az ember, ha búvárkodni akar, akkor jó, ha van saját felszerelése, ezért szinte minden, a merüléshez szükséges eszközt az elmúlt két évben beszereztem. A másik dolog az volt, hogy hiába is van túl az ember egy tanfolyamon, fontos, hogy folyamatosan gyakorolja az ott tanultakat, hogy igazi rutint szerezzen. Ezért a merüléseim nem csak „halnézegetésekben” merültek ki, s a mai napig is szívesen beállok egy búvártanfolyam hallgatói közé gyakorolni. A következő évben megszereztem a CMAS 2 csillagos minősítést. A haladó búvárminősítés birtokában már lényegesen egyszerűbb volt a merülések számának gyarapítása, Tibor barátommal szinte állandó párt alkotva. Persze a merülések mellett az új ismeretek elsajátítása és a gyakorlás sem szorult háttérbe. Kipróbáltam mit jelent egy kis víz alatti munka a Búvármúzeum takarításakor, s azt is hogyan dolgozhat az ember hatékonyan egy tótakarítás alkalmával. Legtöbb merülésemet - köztük több éjszakait is - a Palatínus-tóban hajtottam végre, de búvárkodtam a hegyeshalmi és a szalkszentmártoni tóban is. (E sorok írásakor a merüléseim száma 80 felé járt.) búvárkodás társas sport - hallottam sokszor oktatómtól, amit tapasztalatból magam is így gondolok. Miután több közös merülésen megismerkedtem az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály tagjaival, kértem felvételemet közéjük. A DELFIN tagságomat a Szakosztály közössége 2010. július 17-én, a szalkszentmártoni búvártúrán véglegesítette.

Búvárterveim között elsősorban a tengerek víz alatti világának felfedezése, s majd az ott lévő roncsokban, barlangokban történő merülés szerepel. S majd, ha úgy érzem, hogy kellően megalapozott a gyakorlatom a merülésvezetői tanfolyam elvégzését is tervezem. Búvártudásommal szeretném segíteni embertársaimat is, ezért felajánlottam segítségemet a Speciális Mentő Egyesületnek. Céljaim között szerepel, hogy az ilyen jellegű tevékenységek végzéséhez szükséges ismereteket is megszerezzem és vizsgákat letegyem. Szívesen olvasok búvártörténeteket, vagy nézek ilyen tárgyú filmeket, videókat, de magam is gyakorta megörökítem kamerával a kezemben a merülések érdekes perceit - egyenlőre csak a felszínen. Külön öröm számomra, hogy Csabi kisfiam a kerti medencébe egyre gyakrabban kéri el az ő búvármaszkját és az uszonyát…

Székely András