Gyermekkorom meghatározó élménye volt a Cousteau filmek színes (talán akkor még fekete-fehér), titokzatos világa. Talán ezért is voltam egy iskolai farsangon búvárnak beöltözve, a hátamon két desztvizes palackkal, uszonnyal, maszkkal, pinponglabdás légzõcsovel. Talán ezért túrtam nyári szünetekben a kis dunai strandunk sóderes alját. Majd jött az elsõ tengerparti nyaralás, és ezután úgy éreztem, hogy a tavak, folyók, tengerek világát "mélyebben" meg kell ismernem.
Egy búvárboltban dolgozó kedves barátnom révén (akinek a mai napig is hálás vagyok) jutottam el Garamvölgyi Csaba búvároktatóhoz, aki gyerekkori álmom beteljesüléséhez közelebb vitt, és 2000-ben "búvárrá váltam". Sajnos egy kicsit késõn. De a mai napig igyekszem a lemaradásomat behozni. (Merülési lehetoségek maximális kihasználásával, továbbképzõ tanfolyamokon való részvétellel, klubösszejövetelek, rendezvények látogatásával.) Ezért is lettem 2001-ben a Delfin Búvárklub tagja.
Igen tisztelt búvároktatómtól, Kollár K. Attillától hallottam, hogy ma Magyaroszágon (vagy talán az egész világon?) három fõ búvárcsoport létezik: a hivatásosok, az elhivatottak és a túrista búvárok. Én magam az elhivatottak közé sorolom.
Merüléseim színhelyei: magyarországi bányatavak, Nagy Duna, Erzsébet patak Szlovákiában, osztrák bányatavak, természetesen az Adria (KRK-tõl egészen Hvar szigetéig) és a búvárok Mekkája a Vörös-tenger (északi roncs szafari, déli szafari St. John's zátonyok). Részt vettem számos éjszakai merülésben és megtekintettem a jég alatti világ szépségeit.
Merüléseim száma 2005-ben eléri (reményeim szerint) a 200-at.
Komplett búvárfelszereléssel rendelkezem és mindig igyekszem ezeket karbantartani és bõvíteni a merülési céloknak és a változó elõírásoknak megfeleloen.
Szívesen kiprobálnám még a barlangi merüléseket. Talán majd egyszer erre is nyílik alkalmam. Jelenleg roncsbúvár és mélymerülõ szaktanfolyamra járok. Ha nem merülök akkor a "búvár" témájú filmekre és cikkekre, könyvekre vadászom.

Szigetszentmárton, 2005.08.02.

Schreiner Lóránt